Az utóbbi néhány évben számos új kalászhalfaj került a hazai akvarisztikába. A trópusi és szubtrópusi területeken, tengerpartok mentén csapatokban élnek, esetleg bevándorolnak az édesvizekbe is. Jellemzőjük az osztott hátúszó. Az édesvízi fajok kistestűek, oldalt erősen lapított formájúak. Tenyésztésük egyszerű, a sós víz miatt nem szükséges penészedésgátlót használni. A kikelt kishalak azonnal esznek, csak a megfelelő méretű eleséget kell számukra biztosítani.
BOESEMAN KALÁSZHALAMelanotaenia boesemani ALLÉN és CROSS, 1980 Tartás: E halak színezete igen látványos, és mert igényeik is hasonlóak - a lazacvörös kalászhallal (Glossolepis incisus) együtt - szívesen telepítik afrikai sügérek akváriumába. Ez az egyik legszínesebb kalászhal, amely kapható nálunk. Nagy akváriumban jól társítható, sok úszóteret igénylő, békés csapathal. Szereti a meleget és a kristálytiszta vizet. Figyeljünk rá, mert szívesen kiugrál az akváriumból. Medencéjét jól takarjuk le. Etetés: Mindenevők. Szeretik az élő és a fagyasztott eleségeket, de elfogadják a jó minőségű száraz táplálékokat is. Legjobb eredményt vörös szúnyoglárva etetésével lehet elérni. Tenyésztés: A magasabb testfelépítésű hímek színezete is jóval intenzívebb. Tenyésztése annyira egyszerű, hogy még kezdőknek is ajánlható. Felnevelésükhöz nagy akváriumra, és jó szűrésre van szükség. Ne feledkezzünk meg a kéthetenkénti rendszeres vízcseréről! Érdekesség: Csodálatos színeit csak majdnem egyéves korában mutatja először. |
|
CELEBESZI VITORLÁSHALTelmatherina ladigesi AHL, 1936 Tartás: Vegyes akváriumba való hal. Szereti, ha van sűrű növényzet és szabad úszótér is az akváriumban. Reggeli napfényt kaphat a medence. Rendszeres hetenkénti vízcsere szükséges. Rendkívül mozgékony, de békés raj hal. Etetés: Élő eleségek legyenek az elsők, de a száraz tápokat is elfogadja. Tenyésztés: Finom szálú levelekre vagy úszónövények sűrű gyökérzetébe ikrázik. Az ikrázás sokáig elhúzódhat, a kelési idő 8-10 nap. A kishalak poreleséggel indíthatók. Érdekesség: Szállításra és másik akváriumba való áthelyezésre érzékeny. |
|
FOLYAMI SZIVÁRVÁNYHALMelanotaenia fluviatilis CASTELNAU, 1878 Tartás: Jól tartható és társítható hasonló igényű és méretű halakkal. Szereti az oxigéndús, friss vizet. Etetés: Mindenevő, de elsősorban élő eleségekkel etessük. Kiegészítésként elfogadja a száraz tápokat is. Tenyésztés: Viszonylag könnyen tenyészthető. Ikráit finom szálú növények leveleire aggatja. Az ikrák száma 150-200 is lehet. A jól tartott halak nem ikrarablók. Érdekesség: A hím sokkal színesebb a nősténynél. |
|
KÉK KALÁSZHALMelanotaenia lacustris MUNRO, 1964 Tartás: Kalászhalas, vagy kemény vizet szerető halakkal, afrikai sügérekkel társítható. Szereti a nagy úszófelületet, de szívesen úszik be növények közé is. Etetés: Lehetőleg élő planktonnal, szúnyoglárvával etessük, hogy világító kék színében gyönyörködhessünk. Tenyésztés: 100 literes akváriumba tehetjük ki a tenyészállatokat párban vagy csapatban. Sok ikrát rak, de az elúszó ivadékot napi többszöri etetéssel - erős szűrés mellett - gyorsan nevelhetjük. Az ívatóvizet meg kell sózni. Érdekesség: Együtt tartva a lazacvörös kalászhallal (Glossolepis incisus) nagyon látványosak. |
|
LAZACVÖRÖS KALÁSZHALGlossolepis incisus WEBER, 1908 Tartás: Szeretik a nagy, akár több száz literes medencét, amelyben nagy úszótér van. Igen békés természetű csapathal. A savanyú vízre érzékenyek, tartsuk be a rendszeres (2-3 hetenkénti) vízcserét. Etetés: Minden száraz, fagyasztott és nagy szemű élő eleséget szívesen fogyaszt (szúnyoglárva, vízibolha). Kiegészítésképpen csökevényes szárnyú muslincát is etetek. Ilyenkor szinte forr a víz felszíne, ahogy a halak összeszedik a kis rovarokat. Tenyésztés: Az ivarok megkülönböztetése nagyon egyszerű, mivel a nőstény sárgán és zöldesen csillogó ezüst, míg a magasabb testfelépítésű hím élénkvörös színezetű (ivari dichromatizmus). Több száz ikrát rak. A kikelt ivadékok azonnal esznek. Érdekesség: Remekül tarthatók a szintén kemény vizet kedvelő afrikai sügérekkel és új színfoltot visznek az akváriumokba. |
|
NEON KALÁSZHALMelanotaenia praecox WEBER és DE BEAUFORT, 1922 Tartás: Békés hal, társítható bármilyen hasonló testnagyságú, nem agresszív halakkal. A hímek gyakran rivalizálnak, főleg a reggeli, délelőtti órákban. Ilyenkor a hímek hátvonala elhalványodik, az úszók mélyvörösek lesznek, és a testük neonos-lila színűvé változik. Etetés: Mindenevő, szívesen fogyasztja a száraz eleségeket, planktont, tubifexet, szúnyoglárvát. A szép szín megtartása érdekében feltétlenül etessünk planktont, ami a megfelelő tenyész kondíció miatt is fontos. Tenyésztés: Az ikrák egy része lesüllyed a medence aljára, a másik része tapadószállal a rácson és a növényen függve marad. A halak körülbelül 1 héten át ikráznak, ezért ajánlatos őket etetni a szaporító akváriumban is. Érdekesség: Igazi színeit ráeső fényben mutatja. |
|
VÖRÖSFARKÚ KALÁSZHALBedotia geayi PELLEGRIN, 1907 Tartás: Gyors mozgású, élénk, békés természetű csapathal. Rendszeres kéthetenkénti vízcserét igényel. Etetés: Elő és száraz eleséget egyaránt elfogad, kedvence az élő kishal és a muslinca. Tenyésztés: Ikráit finom levelű növények közé szórja. A kelési idő egy hét. A kikelt kis halak apró élő eleséggel indíthatók. Érdekesség: A kikelt ivadékok az első nap nem a növényeken lógnak, hanem a medencében fejjel felfelé sodródnak. Csak a második nap úsznak szabályosan. |
|
VILLÁSFARKÚ KALÁSZHALPseudomugilfurcatus NICHOLS, 1955 Tartás: Gyors mozgású hal, amely szereti a nagy úszóteret, s a jól benövényesített akváriumot. Talajként finom folyami homokot használjunk. Erősödik a halak biztonságérzete, ha tartóakváriumukban a vízfelszínt úszónövényekkel fedjük. Nem kell sózni! Társítható minden hasonló méretű békés hallal, amelynek az elkészített akvárium megfelel. A legjobb azonban, ha csak ugyanilyen méretű kalászhalakat teszünk mellé. Etetés: Etetése nem problémás: apró élő, szárított, fagyasztott, ill. műeleségekkel tartható. Tenyésztés: A halakat kitehetjük párban és csapatban egyaránt, de a csapatban való ikráztatás mindig eredményesebb. Ha a hím nagyon agresszíven hajt, tegyünk mellé még 2-3 nőstényt. A szülők az ikrákat a növényekre ragasztják, ill. aggatják. Érdekesség: Általában párban árusítják, mert csak a hímek színesek. |